AMÚRGÉB
(Perccottus glenii)

Eredeti elterjedési területe Ázsiában, az Amur vidékén található. 1997-ben kerültek meg első példányai a Tisza-tóból, azóta meghódította a teljes hazai Tisza-szakaszt és a tiszántúli vizeket. Élőhelye a vízi növényzettel benőtt csendesebb területek, ám rendkívüli igénytelensége révén gyakorlatilag az összes víztérben előfordulhat.

Kis termetű hal, a legnagyobb példányok is csak 20-25, kissé zömök testű, mérsékelten ívelt hát- és hasvonalú, oldalról enyhén lapított hal. Nagy fejéhez mérten a szemei kicsinek tűnnek. Vastag ajkakkal keretezett fölső állású szájának szeglete a szem alá ér. A szájhasíték ferdén fölfelé irányul, az állkapcsokon apró fogak sorakoznak. A hasúszók kivételével úszói jól fejlettek. Apró pikkelyei nemcsak a testet, hanem a fej hátsó részét is beborítják. Alapszíne a környezettől függően sárgás- vagy sötétbarna, amelyet nagyobb sötét foltok és kisebb világos pettyek mintáznak. Fejét a szemek körül keskeny sötét sávok díszítik. Szaporodáskor a hímek sötét nászruhát öltenek, homlokuk duzzadttá válik. Ivarérettségét már a második évben elérheti, május-júniusban szaporodik. Íváskor a nőstény víz alatti tárgyakra, faágakra, gyökerekre ragasztja az ikrát, amit megtermékenyítés után a hím őriz.

Forrás