DUNAI TARAJOSGŐTE
(Triturus dobrogicus)

Hazánknak kiemelt jelentősége van a dunai tarajosgőte megőrzésében, mivel a teljes európai állomány több, mint fele Magyarország területén él. Ez a gőtefaj a nevéhez híven a Duna és vízgyűjtői mentén terjedt el, az ország szinte minden síkvidéki vizes élőhelyén előfordul. 

Nagytestű gőte, akár 12-13 cm-re is megnőhet, de a tarajosgőte-fajcsoport tagjai közül ez a faj a legkarcsúbb, amely elsősorban vízi életmódjából adódik. Teste sötétbarna, fekete foltokkal tarkítva, vagy egységesen fekete színű. A fekete torokrészen és az oldalán apró fehér foltok találhatóak, a hasa élénk narancssárga fekete foltokkal. A nászruhás hím a szem vonalától a farok végéig húzódó rojtozott szélű magas tarajt visel, a farka oldalán hosszanti fehér csík található. A két ivar között némi testméretbeli különbség mutatkozik, a hímek valamivel kisebbek, és kloákájuk duzzadtabb. A lárva hossza 30-70 mm, zömök testalkatú. Feje szélessége meghaladja a törzs átmérőjét. Orra rövid és tompán lekerekített. Szemei nagyok, oldalt és magasan állnak. Hátoldala világos-, közép- vagy zöldesbarna, feketén pontozott. Úszóvitorlája felső szélén fekete foltok láthatóak.

Tavasszal nagyjából március elején kezdik meg a vándorlásukat a telelőhelyekről a víz felé. A nászidőszak alatt és utána még akár 6 hónapig is a vízben maradhatnak. Később szárazföldi életmódra váltanak. Ott repedésekben, üregekben, kövek és farönkök alatt húzódnak meg, és főleg éjszaka aktívak. Párzásuk egy látványos násztánccal indul. Ilyenkor a hímek a nőstényhez közelebb merészkednek, és farkukkal a kloákájukon kiengedett úgynevezett feromonokat a nőstény felé legyezik. Ha a nőstény hajlandóságot mutat a párzásra, a hím elindul, és a tó aljzatára helyezi a spermatofórákat. A nőstény ezeket kloákájával felveszi, majd néhány órával később lerakja a megtermékenyített petéket. Egy nőstény nagyjából 200 petét rak le, melyeket egyesével a vízinövények leveleire tapaszt. A petéket kocsonyás burok védi a ragadozóktól. A petéknek körülbelül a feléből alakul ki lárva. Az átalakult lárvák nyár végén, ősz elején hagyják el a vizet. Mind a kifejlett egyedek, mind a lárvák ragadozó életmódúak. A vízben töltött időszakban szúnyoglárvákkal, vízibolhákkal, evezőlábú rákokkal és gyakran kisebb ebihalakkal táplálkoznak. Szárazföldi életszakaszukban nagyrészt bogarakat, legyeket és hártyásszárnyúakat fognak.

Magyarországon védett, értéke 50.000,- forint.

Forrás, Forrás

Fotók: 1-2. kép: turaoldal.hu,  3.kép: Halpern Bálint, 4.kép: Vörös Judit 5.-6. kép:  Andrew Taricha