FATTYÚSZERKŐ
(Chlidonias hybridus)

Puszták által övezett természetes szikes tavakon vagy az ezekből kialakított halastavakon, ártéri morotvákban, holtágakban telepszik meg. A korai természettudósok a két közeli rokon faj, a fehérszárnyú szerkő és a kormos szerkő hibridjének tartották. Erre utal tudományos nevében a hybridus jelző is illetve innen kapta a fattyúszerkő magyar nevet. 

Vastag piros csőre, feje tetején fekete színű sapka, és fehér arc jellemzi. Hasoldala sötét szürke, az alsó szárnyfedői fehérek. Rekedt hangos kiáltása van. Mint a szerkők többi faja, ez madár is elsősorban röptében figyelhető meg. Jellemző a könnyed, csapongó, fecskeszerű röpkép. Röpte nem olyan nehézkes, mint a sirályoké, és nem bukik víz alá, mint a csérek. A víz fölött röpködve a víz felszínéről vagy a növényzetről szerzi, esetleg röptében kapja el a főként rovarokból álló táplálékát. 

Fészkét vízi növények szárrészeiből, mélyebb víz felszínén, rendszerint a gyökerező hínártársulás levélzetére rakja. Telepesen költ, fészkei egymás közelében épülnek. A költési időszaka május közepétől, június végéig tart. A fészekalj 3 tojásból áll. A fiókák már a kikelés utáni első napon tudnak úszni, de ha nem zavarják meg őket, még két hétig a fészekben maradnak.

Vonuló madár. Hozzánk április végén, ritkábban csak május elején érkeznek első csoportjai és szeptemberben vonulnak el. Téli szállása Afrikában, elsősorban a szárazföld belsejében lévő nagyobb tavak környékén van.

Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft.

Forrás