HÁTONÚSZÓ POLOSKA
(Notonecta glauca)

Fotók: By E. van Herk, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=506562,By Bernard DUPONT from FRANCE, CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=40737716,  By Holger Gröschl, CC BY-SA 2.0 de, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=850991, By James Lindsey at Ecology of Commanster, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=7204911

A hátonúszó poloska Európában egészen Skandináviáig, keleti irányban Kelet-Szibériáig elterjedt, a legkülönbözőbb sík- és hegyvidéki vizek, kisebb tavak, tócsák és dús növényzetű vízpartokon él. A tavak és a mocsaras területek lecsapolása és elszennyeződése ellenére még mindig igen nagy számban fordul elő.

A hátonúszó poloska hossza 16 milliméterig terjedhet, hátsó oldala világos, hasa sötét. A rovar alulról és felülről is jól álcázza magát. A rovar teste megnyúlt csónak alakú, hátoldala háztetőszerűen boltozatos, hasoldala lapos. Testének hátoldalát csak akkor láthatjuk, ha alulnézetből szemléljük a rovart. A "hátonúszó poloska" elnevezés is innen ered, viszont hasoldalát könnyen észrevehetjük, ha a vízbe pillantunk. Amikor nem repül, összehajtott szárnyát a sárgás színű, kemény védőburok alá rejti. Az állat a két mellső pár lábával fut a vízfelszín alsó filmrétegén. A szőrös hátsó láb evezőlapátként löki előre a rovart. Összetett szeme vörösesbarna színezetű. Szúró-szívó szájszervével elkábítja a zsákmányt, majd belefecskendezi emésztőnedveit, és kiszívja a testnedvét. Tápláléka rovarok, apró halak, ebihalak és férgek. A hátonúszó poloska fájdalmas szúrásra képes, ezért néhol népiesen "víziméh"-nek nevezik.

A petéket, tavasszal a vízinövények száraiba rakja a nőstény, rövid tojócsövével fölhasítja a vízinövények szárát és sárgásfehér, hosszúkás petéit a hasadékba helyezi.  A lárváknak nincs szárnyuk, és öt vedlésen mennek keresztül. Az imágó, a nyár közepén fejlődik ki a lárvából. A kifejlett rovar téli álmot alszik, tartózkodási helyük vízében a jég alatt telelnek át.  A következő tavasz folyamán szaporodnak, majd elpusztulnak.

Forrás