HÁZI ROZSDAFARKÚ

(Phoenicurus ochruros)

Szinte egész Európában és Ázsiában megtalálható, de Északnyugat-Afrikában is fészkel. Kedveli a köves, sziklás élőhelyeket, kőbányákat. Nem idegenkedik az ember közelségétől sem, városokban, falvakban, építkezések környékén rendszeres fészkelőnek számít. Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori énekesmadarunk. Elsősorban rovarokat és pókokat eszik. Gyakran kiemelkedő ponton ülve les zsákmányára, de a talajon ugrálva is táplálkozik. Néha repülő rovarokat is fog. Ősszel, a vonulási időszakban a bodzabokrok bogyóit is fogyasztja. Rövidtávú vonuló, a mediterráneumban telel. Kora tavasszal, hóolvadás után rögtön megjelenik a Kárpát-medencében, de enyhébb teleken számos áttelelő példánya megfigyelhető.

Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Elég félénk, ideges mozgású, táplálékát gyakran felröppenve szerzi meg. Az idős hím Európában koromfekete, feltűnő fehér szárnyfolttal, a fiatal, első nyarát élő hímnek nincs fehér szárnyfoltja, (némelyeken egy halvány, vékony csík látható). A teste színe változó, sokszor olyan szürkésbarna, mint a tojó, mások szürkésfeketék, mint az idős hím. Az első téli tojó feje és teste kormos barnásszürke, egyértelműen sötétebb a kerti rozsdafarkú tojónál. Hangja: egyenes, kissé éles "fiszt" fütty, amelyet gyakran türelmetlenül ismételget. Ha nagyon izgatott finoman csetteg is hozzá: "fiszt, tek-tek-tek".

Fészkét a legkülönfélébb helyekre építi. Elfoglalja a füsti fecskék elhagyott otthonát, de egyéb szokatlan helyen is megtelepedhet: sokszor elég számára egy kis vízszintes lemez, vagy deszka, amely felülről fedett. Évente két, legfeljebb három alkalommal költ. A fészket a tojó építi fűszálakból, gyökérdarabkákból, melyet tollakkal és szőrökkel bélel. Építőanyagként olykor mesterséges anyagokat is felhasznál. Első fészekalja rendszerint 5, második 4 tojásból áll. A költést követő első napokban a hím hordja a táplálékot, melyet a tojó etet meg a fiókákkal. Később mindkét szülő etet, a legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az 1-2 napos fiataloknak naponta 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget. A fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, de zavarás esetén ez az idő 11-12 napra is lerövidülhet. Az első napokban csak nagyon gyengén repülnek, bokrok sűrűjében, sziklák, kövek között rejtőznek el.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 25 000 Ft. 

Forrás, Forrás