KABASÓLYOM

(Falco subbuteo)

Európában és Ázsiában fészkel.  Telelni délebbre vonul, eljut Afrikába. Magyarországon rendszeres fészkelő, áprilistól szeptemberig tartózkodik itt. Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban és ártéri erdőkben él. Röpte gyors és erőteljes, repülő énekesmadarakra, rovarokra - különösen szitakötőkre -  és olykor denevérekre is vadászik. Nyáron gyakran zsákmányolja a füsti fecske és a molnárfecske fiatal, a fészekből frissen kirepült példányait. Nagy vadászterülete van.

Gerle nagyságú, de annál hosszabb szárnyú madár. Röptében nagyobb fecskének tűnik. Ültében szárnya túlér a farkán. A tojó valamivel nagyobb a hímnél. A fiatalok hátrésze sötétbarna, mellük piszkosfehér, a hát színével egyező hosszanti mintázattal festett. Barkójuk vékonyabb mint a vándorsólyomé. Hasaljuk, gatyáik és az alsó farkfedők szürkés színűek. Az öregek háta szürkés palakék, mellük fehér, hosszanti mintázattal rajzolt. Fejteteje, tarkója és barkója fekete, torka és a fej oldala fehér. A combtollak vöröses téglaszínűek, a csüd csupasz, élénksárga. Csőre fogas, mint a solymoké, szeme nagy, sötétbarna, szinte fekete színű. A szemkörüli csupasz bőr és a viaszhártya élénksárga. Hangja visító ki-ki-ki-ki-ki, amit a fészek körül hallat.

Április végén érkeznek haza a hímek, revírt foglalnak és hangos kiáltásokkal röpködik körül területüket, jelzik a birtok határát. Majd párba állva a később érkező tojókkal, fészket választanak maguknak, többnyire elhagyott szarka- vagy varjúfészket, de ha ilyent nem találnak, akkor minden teketória nélkül kilakoltatják a legjobb helyről a varjúnemzetség valamely tagját. Május végén, júniusban rakja le 2 - 4 tojásból álló fészekalját, melyek sárgásfehér alapon rozsdavörös és barnás foltokkal tarkázottak. A kotlás főleg a tojó feladata, de amikor ez rövid időre kirepül, akkor a hím is ráül a fészekre. Egyébként az ő feladata a kotló madár etetése és a fészek őrzése is. A fiókák 28 napi kotlás után törik fel a tojáshéjat és öt hét után hagyják el otthonukat. A pihés fiókák etetését és védelmét az anyamadár végzi, később megosztja párjával ezt a feladatot. Az új nemzedék az ötödik héten hagyja el otthonát és a környéken tanulnak vadászni, repülni, itt készülnek fel a hosszú utazásra, amelyre augusztus végén, szeptemberben indulnak. 

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000,- forint.

Forrás, Forrás

"Csikasz ismét jelentkezett. Hatalmasat nyújtózkodott, és megállt az ágy mellett, miközben farka ismeretlen jeleket írt a levegőbe.

- Mit csináljunk, Csikasz?

A kis kutya merően kinézett a kunyhóból, jelezve az irányt, ahol tágasabb a világ, de lehet, hogy azt a madarat nézte, amely elsurrant a rekettyebokrok felett, tüneményesen villant, mintha elkapott volna valamit, aztán - reptében - lábait a csőréhez emelte. Ezzel el is tűnt a látókörből.

Mi lehet ez?

Csendesen elővette könyvét, és elővette István bácsi erős messzelátó ját is.

A madár nem volt nagy, és sötét színt mutatott, de fordulásban alul sárgás volt. Később leszállt egy szemben levő fűzfa száraz ágára, s a gukkerben pontosan látni lehetett szinte fekete fejét és a pofáján fehér alapon egy fekete sávot.

- Ne mozogj, Csikasz!

Aztán még két ugyanolyan madár szállt a száraz ágra, s az egyik evett valamit. Felül palaszürkék, hasuk sárga, fekete foltokkal, szárnyuk - mint a fecskéé - túlér a farkukon.

Csak sólymok lehetnek - gondolta Gyula -, de mire vadásznak? Úgy látszik, egész család...

Fellapozta a sólymokat, és átfutva valamennyit, érezte, hogy nem tévedett, amikor azt mondja:

- Kaba! Kabasólyom! "Vércse nagyságú, a nyugvó szárnyak hegye a farka végét túléri... fehér mezőben feltűnő, fekete bajuszsáv. Lábai sárgák... - mondja a könyv. - Leggyorsabb ragadozó madarunk. Begye rendszerint a levegőben fogott rovarokkal van tömve... Aratás után fiaival vadászik, robogó vonattal együtt nyilall, s a felijesztett madarak egyenesen karmaiba rohannak..."

Fekete István - Tüskevár