LÓDARÁZS

(Vespa crabro)

Alapvetően eurázsiai elterjedésű, de Észak-Amerikába is betelepítették. Alapvetően erdei faj, bár az ember terjeszkedésével párhuzamosan annak közelében is megmarad. Társas életű rovar, melynek kolóniái tavasztól késő őszig aktívak. 

A faj minden példányának jellegzetes darázsmintázata van: potrohuk sárga, a tor felé közeledve fekete mintázattal; a tor, valamint a belőle kinövő ízelt lábak barna és fekete színűek, míg a fej sárgás sötét mintázattal és barna összetett szemekkel. A fejtetőn ezeken kívül még három pontszem helyezkedik el, amik csak a fény irányának érzékelésére szolgálnak. A potroh végében levő üreges fullánk hegyes, egyenes, visszahúzható. A királynőknek tojócsövük is van. A dolgozók fullánkosak, a hímek nem tudnak szúrni. A lódarazsak ragadozók, mérges fullánkjuk csípésének más ízeltlábúak esnek áldozatul. A zsákmány 90%-át legyek, és más, az ember számára bosszantó vagy káros rovarok teszik ki.

A közös munkával felépült darázsfészkek télire kiürülnek, a dolgozók, a herék elpusztulnak és csak a megtermékenyített királynők telelnek át, hogy a következő évben új családot alapíthassanak. Az őszi születésű nőstények májusban aktivizálódnak addigi rejtekhelyükön, és első dolguk, hogy megfelelő helyet találjanak fészküknek. A hatszög alakú sejtekből álló fészek a szabad természetben faodúkba készül, és az előző évben megtermékenyített nőstény mindegyikbe rak egy petét. Ezekből 1-2 milliméteres, fehér lárvák kelnek ki, amiket anyjuk táplál 21-24 napon keresztül. A lárvák, ha éhesek, percegő hangot képesek hallatni. Miután négyszer-ötször vedlettek, a lárvák fehér fonalat bocsátanak ki, mellyel beszövik a sejtjeik bejáratát, és az elzárt üregben bebábozódnak. A kikelt imágók - mind dolgozók - kirágják magukat a sejtből, de 2-3 napig nem mozdulnak onnan. Ezalatt rezgésükkel melegítik a többi sejtet, gyorsítva a bennük lévő testvéreik kikelését. Amikor kirepülnek, részben a lárvák táplálásában, részben a fészek építésében vesznek részt. A sejteket összefogó lép köré hamarosan búra szövődik. A fészekhez a papírt növényi anyagok megrágásával készítik elő, amit megformáznak, és a fészekhez ragasztanak. A darazsak szeretik, ha a fészek sötétben van; a héjat azért építik, hogy ezt biztosítsák.

Szúrása esetén a darázs fullánkját nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök bőréből is sérülés nélkül vissza tudja rántani. A hímek nem tudnak szúrni. A potroh a torhoz rendkívül mozgékonyan ízesül, így a darázs minden irányban hatásosan használhatja fájdalmas fegyverét. Szúrása fájdalmas, allergiás reakció esetén, kezelés nélkül akár halált is okozhat.

Forrás