MOCSÁRI BÉKA

(Rana arvalis)

Lápokat és mocsarakat kedvelő faj, de nedves ártéri erdőkben, esetenként halastavakon is találkozhatunk vele. Kifejlett korában a szárazföldön tartózkodik. Főleg éjszaka és esős időben, vagy a hajnali harmattól nedves növényzetben vadászik. Gerinctelen állatokkal táplálkozik.

Testhossza 7 centiméter. Színezete a szürkésbarnától a sötét barnáig változhat, a hímek rendszerint világosabbak. A teste viszonylag zömök, a fej elhegyesedő orrban végződik, a szemek mögött sötét folt helyezkedik el. Hátoldalát sötét csíkok határolják, a háta közepén egy széles, világos szalag fut végig. Hátsó lábát előrehajtva a bokaízület éppen eléri az orrcsúcsot. A többi barnabékától sok esetben nehéz, szinte lehetetlen megkülönböztetni. Nem így a nászidőszakban, mely során a hímek égszínkékre színeződnek.

Kora tavasszal, többnyire márciusban szaporodik. "Robbanásszerű" szaporodás jellemző rá, vagyis a nászidőszak rövid ideje alatt nagy párzási gyülekezeteket alkot. Előbb a hímek jelennek meg a sekély állóvizekben és gyorsan magukra öltik kék nászruhájukat, a nőstények néhány nappal később követik őket. Hangjuk viszonylag halk, rövid tülkölésük vége a borospalackból kihúzott dugó hangjához hasonlóan pukkan, de a sok hím együttesen nagy zajt tud csapni. A legkisebb zavarásra is egy szempillantás alatt a víz alá merülnek. Az érkező nőstényekre gyorsan rávetik magukat a hímek, és azonnal megpróbálják hátulról átölelni őket, nemegyszer többen csimpaszkodnak egy nőstényre. A mocsári békák hímjei csupán néhány napra öltenek kék nászruhát. A kék szín kiterjedése és intenzitása egyedenként változó, de valószínűleg nem a hímek rátermettségét jelzi. A feltűnő külső inkább arra szolgálhat, hogy a hímek messziről felismerjék egymást a sűrű szaporodási gyülekezetekben, és ne egymással próbáljanak párba állni.

Forrás1, Forrás2