PONGYOLA PITYPANG
(Taraxacum officinale)

A pongyola pitypang  vagy gyermekláncfű az őszirózsafélék családján belül a pitypang nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori évelő növényfaj. Sokféle elnevezése létezik: bárányfejűfű, barátfejűfű, békasaláta, békavirág, bimbófű, gyermekláncfű, kutyatej, lámpavirág, láncfű, pitypang, raponc, tejesfű, eszterláncfű, kákics, kikirics a neve (ami nem keverendő a kikericcsel. A kutyatej elnevezés több szempontból sem szerencsés: egyrészt a növény nem a kutyatej nemzetségbe tartozik, másrészt ezt a nevet használva könnyen összetéveszthető a farkas-kutyatejjel, ami viszont vele ellentétben mérgező tejelő növény.

A pongyola pitypang füves területeken, főleg a kertekben, szántókon jelenik meg. Karógyökere függőleges és hosszú, ezért kiirtani sem könnyű. A földre fekvő levelei hasadtak, a hasábok fogazottak (kacúros levél). A belül üreges virágszár, tetején az aranysárga fészkes virágzattal a tőrózsából tör elő. Levele és virágszára elszakítva fehér, kesernyés ízű tejnedvet ereszt. Repülőszőrös magja a gyermekek kedvelt játéka. 

Virágzás előtti fiatal leveleiből salátát vagy főzeléket készítenek. Gyökerét nyersen vagy vajon párolva, avagy gyors szárítással és durvára őrölve kávépótlóként használták. Levelével és gyökerével több száz éve kezelik a máj, epehólyag, vese megbetegedéseit és az ízületi problémákat. A belőle készített tea vízhajtó hatású és a tavaszi méregtelenítő kúrák fontos alkotóeleme.[6] Hatásos a bőrproblémák és a cellulitisz ellen, csökkenti a vér koleszterinszintjét, étvágyfokozó, epehajtó, hashajtó.

Forrás