SZEGÉLYES VIDRAPÓK
(Dolomedes fimbriatus)
Fotók: By Ian Kirk from Broadstone, Dorset, UK, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=30182999, By Mario Quevedo, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=40964091, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=788601
A szegélyes vidrapók Közép-Európában, így Magyarország egész területén is mindenütt megtalálható, de száma fokozatosan fogyatkozik, mivel a háborítatlan vizes élőhelyek száma egyre csökken. A szegélyes vidrapók vízpartokon, nedves réteken él. A víz felszínén tud szaladni, sőt a víz alá is merülhet. Így ebihalakat vagy apró halakat zsákmányol, melyeket méreganyagával másodpercek alatt megöl.
A szegélyes vidrapók feltűnően nagy termetű vadászpókfaj, fogóhálót nem készít. A nőstény testhosszúsága 15-20 milliméter is lehet, a hím általában feleekkora. Alapszíne világos- vagy sötétbarna, a test két oldalán egy-egy fehér vagy sárgás hosszanti sávval. A potrohon gyakran világosabb, lándzsaszerű folt, valamint párosan elhelyezkedő fehér pontok találhatók. Szemei három sorba rendeződtek: elöl, keresztirányú sorban, 4 kisebb, mögöttük 2 pár nagyobb szeme van, melyek előrekeskenyedő trapézmintát képeznek.
A nőstény a petéket egy csomóba rakja le, s a csáprágóinál fogva cipeli magával. Egy hónap után a földfelszíntől kb. fél méter magasságra, vízparti növények levelei, szárai közé rögzíti a petecsomót. Addig őrzi, amíg utódai nem önállósulnak. A petékből a kis pókok nyár végén kelnek ki, áttelelnek, s a következő őszre fejlődnek ki teljesen.