VÉNIC SZIL
(Ulmus laevis)

Kelet-, délkelet-, közép- Európa a hazája. Meleg kontinentális síkvidéki fafaj, a domb- és hegyvidéken ritkán fordul elő. Egyéb elnevezései: Kocsányos, lobogós, vagy nyolchímű szilfa, szúnyogfa. Árnyéktűrő, melegigényes, a talajjal szemben igénytelen, sziktűrő. Közepes tápanyagigénnyel rendelkezik. A nedves talajokat részesíti előnyben és az egy hónapnál rövidebb idejű elöntést még kibírja.

Közepes termetű fa, legfeljebb 25 méter magasra nő meg. Törzse erősen ágas, térgörbe, alul nagy terpeszekkel. Kérge barnásszürke, hálózatosan repedezik. Koronájára a szabálytalan alak jellemző, szabad állásban az alsó ágak lehajlanak. Hajtásai vékonyak, barnák, fénylők. Elliptikus levelei váltakozó állásúak, 7- 13 cm hosszúak, fonákuk enyhén szőrözött. A levélszél kétszeresen, élesen fűrészes. Márciusban lombfakadás előtt virágzik. Virágai változó méretű kocsányon csüngenek, levélhónalji csomókban nyílnak, színük zöldesvörös. Lependék termése van.  Termése májusban érik. Sárgás az őszi lombszíneződése. Fája vörösesbarna színű, kemény, nehéz és göcsös.

Nagy alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Magzókorát 20- 30 évesen éri el, apró Lependéktermései a széllel jól terjednek. Tuskóról és gyökérről egyaránt jól sarjad. Lassan növő fafaj.

Forrás