BALKÁNI GERLE
(Streptopelia decaocto)

A balkáni gerle óriási és gyors terjeszkedése a szemünk előtt zajlott le a 20. század közepén. Eredetileg csak az európai kontinens délkeleti részétől Törökországon keresztül, Indiáig költött. A század első éveiben aztán lassan terjeszkedni kezdett a Balkánon észak felé, 1930-ban észlelték először Magyarországon. Elsősorban az emberi településeket keresi, a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett. Szívesen telepszik meg parkokban, ahol óriási csapatokba verődve éjszakázik, s kijár a mezőgazdasági területekre táplálkozni. Ugyanilyen okból csoportosul télen az állattartó telepek, magtárak köré. A balkáni gerle állandó madár, legfeljebb kisebb téli migrációja figyelhető meg. Rendszeres mozgása csupán az éjszakázó- és táplálkozóhelyek között van.

A balkáni gerle felnőtt hímje és tojója hasonló kinézetűek. A felsőtest szürkés homokszínű, az alsótest rózsaszínes árnyalatú szürke, a torok és az áll olykor fehér. A szárnyak szürkék, az elsőrendű evezők feketék. A farktollak középütt szürkék, a külsők a tövüknél szürkék, a hegyüknél fehérek. Alulról a tövüknél sötétek, a farok végén széles fehér sáv van. Nyakán oldalt és hátul összefüggő, fehérrel szegett fekete örv található. Lába vörös, csőre fekete, szivárványhártyája ugyancsak vörös. 

Elsőéves korban ivarérett, olykor azonban a születési évében, 2,5-4 hónappal a kelés után, már költhet. Közép-Európában a párzási időszak február-augusztus között jellemző. A territóriumot vagy csak a hím, vagy már a pár együtt foglalja el a tél végén, amikor a téli balkáni gerle-csapatok felbomlanak. A hímek jelzőrepülése és jellegzetes hívó hangja egyszerre szolgálja a territórium megjelölését és a figyelemfelkeltést. A tojók ritkán mutatkoznak, szemmel láthatóan csak a partnernek mutatják magukat. A hím egy magaslatról, sokszor hangos szárnycsapkodás mellett felemelkedik, azután egy ívben vagy spirálban a kiindulási pontra, esetleg attól távolabb ereszkedik vissza. Közben a szárnyát vízszintesen tartja, farkát terpeszti, hogy a farok fekete-fehér kontrasztos mintázata jól látható legyen. Ha egy tojó közeledik a párzásra kész hím felé, akkor az egy hívóhanggal, kérkedve fogadja. Ha a tojó elfogadja a hím udvarlását, akkor csőrét nyújtja a hímnek, ami a párzás bevezetése. Eközben a tojó leszorítja a fejét, megemeli és ellazítja szárnyait, miközben a hím ráugrik vagy ráröppen a hátára.

A fészek helyét a tojó választja ki a hím által kínált fészkelőhelyek közül. Fészkét főként fákra építi. A laza szerkezetű fészket a tojó rakja azokból az anyagokból, amiket a hím gyűjtöget. A szaporodási időszak 10 hónapja alatt 4-5 fészekaljat is felnevelhet. A tojások ovális, néha rövid ovális vagy ellipszis alakúak lehetnek, színük fehér, felszínük finoman szemcsézett, enyhén fényes. A kotlás az első tojás lerakása után kezdődik. Mindkét szülő kotlik, hossza 14-16 nap. A fiókákat a szülők közösen etetik, azok gyorsan fejlődnek, s a 3. héten elhagyják a fészket. Az első 5-10 napban a fészek környékén tartózkodnak, de éjszakázni visszatérnek a fészekbe.

Forrás, Forrás