CSUSZKA
(Sitta europaea)

Hatalmas területen, szinte egész Eurázsiában elterjedt a leghidegebb és a sivatagos területek kivételével. A Kárpát-medencében gyakori és rendszeres fészkelő.  Élőhelyéül leginkább különféle természetes és telepített lomberdők, arborétumok, parkok szolgálnak. Az ember közelségéhez is meglehetősen jól alkalmazkodott. A csuszka fákon él, nevét is onnan kapta, hogy akár fejjel lefele is haladva mintegy "csúszkál" a fatörzseken.  Táplálékát nyáron a kérgen élő ízeltlábúak, lárváik és petéik képezik, téli étrendjét viszont magvakkal kénytelen kibővíteni. A méretesebb szilárd táplálékokat mint, például a diókat és egyes nagyobb rovarokat beékelik a fák hasadékaiba vagy a fakéregbe, és ott zúzzák szét erős csőrükkel. A növényi táplálékot egész évben raktározzák, de főként ősszel halmoznak fel nagyobb készletet. Az elraktározott táplálékot fák kérgébe, a talajra, vagy különböző repedésekbe rejtik. Az élelmet gyakran zuzmókkal, kéregdarabokkal, mohával álcázzák. Az elraktározott élelmet télen a hideg beköszöntével fogyasztják el.

A csuszka könnyen felismerhető, jellegzetes madár. Feje teteje, háta és szárnyai szürkéskékek, az arcrész mindig fehér, a hegyes csőr és a szemsáv pedig fekete. Hasának színezete alfajtól függően a fehértől a vörösesbarnáig változhat, a közép-európai hasa mélybarna. A nőstények hasonló megjelenésűek a hímekhez, viszont jóval kevésbé élénk színezetűek, halványabb testük felső részén a kékesszürke tollazat és inkább fakó árnyalatokban pompázik begyük. A fiatal egyedek színei elmosódottabbak. A csuszkák rövid ugrásokkal közlekednek a fatörzseken és nem használják faroktollaikat, hogy megtámasszák magukat mozgás közben. Röptük gyors, szárnyaikat bezárják két szárnycsapás közt és rövid ideig röpülnek. Számos hangja ismert. Hívójelei a "cir" és a "tylű-tylű-tylű" hangsorral írhatóak le, míg éneke hangos, ismétlődő "tjúi", "csú" vagy "pí" füttyökből tevődik össze.

A csuszkák élőhelyükön, az erdők fáinak odvaiban rendezik be fészküket, melyet levelekkel és fakéreggel bélelnek ki. Gyakran elfoglalják a mesterséges fészekodúkat is. A berendezett fészek környékét a szülők védik a betolakodókkal szemben, az ajtónyílást pedig sártapasztással szűkítik körülbelül 30 milliméteres átmérőjűre. A hímek mind a területük védelmét, mind pedig a párzási, udvarlási szándékukat különböző hangjelekkel jelzik. Mindkét nem rendelkezik párzási rituáléval, amely során van, hogy egy helyben lebegnek a levegőben, vagy hullámvonalszerűen repülnek, a hím köröz a nőstény körül, széttárt faroktollakkal és megemelt fejjel. Az udvarlás során a hím táplálékot visz a nősténynek. A párok egy életre együtt maradnak. Általában 6-9 darab fehér alapon vörös pettyekkel tarkított tojást tojik a nőstény. A fiókák csupaszon és vakon kel ki 14-18 napos kotlást követően, majd 20-22 napnyi folyamatos etetést követően kirepülnek. A család még jó ideig együtt marad a fészek közelében.  Időjárástól és táplálékkínálattól függően évente egyszer vagy kétszer kerül sor költésre.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint. 

Forrás