ÉLES CSIGA

(Planorbis planorbis)

Az éles csiga Eurázsia mérsékelt övi és mediterrán vidékein honos, Magyarországon az egyik leggyakoribb vízicsiga, főleg a sík- és dombvidékek vizeinek lakója, az iszapos aljzatú, növényzettel jól benőtt, kisebb-nagyobb, lassú folyású vagy állóvizeket kedveli. Előfordul időnként kiszáradó tavacskákban, árkokban, csatornákban is. Az erős vízmozgást nem bírja. Nem kopoltyúval lélegzik, hanem időnként a víz felszínére úszva köpenyüregébe levegőt szív. Helyenként 100 példány is él négyzetméterenként.

A csigaház lapos korongszerű, 3-4 mm magas, 12-21 mm széles, 5-6 fokozatosan, lassan kiszélesedő kanyarulatból áll. A ház balra csavarodik, a kanyarulatok a felső oldalon domborúak, alul laposak. Az utolsó kanyarulat külső oldalán, alul, jól kivehető él, taraj fut körbe. A csigaház színe sárgás szaruszínű vagy vöröses. Az állat fekete-vörösesfekete, hengeres tapogatói hosszúak, kis fekete szemei a tapogatók tövében ülnek. Vére piros. Élettartamuk 3-11 év.

Hermafroditák, de az önmegtermékenyítés nem jár utódokkal. Szaporodási ideje április és július közé esik, a párosodás után 6 nappal 8-10 petecsomagot (3-30 petével) raknak le. A peték 20°C-on 11-14 nap múlva kelnek ki. 

Forrás