FÖLDI POSZMÉH
(Bombus terrestris)
Általában a föld fölött nehézkesen repülve közlekedik. Nevét onnan kapta, hogy méternyi mélységben lakik a földben, leggyakrabban egér- és vakondjáratokat használva, ahonnan csak akkor bújik ki, amikor a Nap melege már lehatolt a talajba.
Testhossza 11-24 milliméter közötti. Szőrzetének alapszíne fekete, előtora és potrohának második hátlemeze sárga, potrohának vége fehér.
Az áttelelt királynő, amelyet előző ősszel termékenyítettek meg, új családot alapít. Petéit egy virágporból és viaszból álló galacsinba rakja le a padlóra a fészke közepén, melyet száraz fűvel, lombbal és mohával bélel ki. A bejárathoz egy viaszedényt csinál, amelyet mézzel tölt meg. Amikor a lárvák megnőnek, szétrepesztik a szűk viaszkamrát. A királynő virágpor- és mézadagokkal eteti az éhes lárvákat a nyelvével mindegyiknek egy csepp nyálat adva, majd újra és újra lezárja a kamrát a repedéseket kijavítva. A földi poszméh nyelve - hasonlóan a háziméhhez - egészen rövid. Hogy hozzáférjen a herevirágban levő nektárhoz, lyukat kell harapnia a virág sziromcsövének alsó részébe. A földben kikelő első poszméhek a "dolgozók". Az ivadékok gondozását ezek veszik át, így a királynőnek csak a peterakással kell törődnie, (video). Késő nyáron még a megtermékenyítetlen dolgozók is petét raknak. Ezekből mind "herék", azaz hímek lesznek. Egyetlen feladatuk, hogy párosodjanak a nőstényekkel, amelyek aztán áttelelnek, és a következő tavasszal új családot alapítanak. Ősszel a herék elpusztulnak az idősebb poszméhekkel együtt. Egyedül a megtermékenyített nőstények maradnak életben.