FÜSTI FECSKE
(Hirundo rustica)

Megtalálható Európában, Ázsiában, Afrikában és az amerikai kontinensen. A Kárpát-medencében az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban figyelhető meg. Rendkívül gyakori fészkelő. A füsti fecskék által előnyben részesített területek elsősorban a nyílt vidékek, alacsony növényzettel borítva, mint például a legelők, mezők, mezőgazdasági területek, főleg szántók, lehetőleg víz közelében. A kecses, gyors füsti fecske hasznos madár: repülő rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik. Az ősz közeledtével mind kevesebb rovar repked a levegőben, így egyre inkább a vízpartok környékén keresgél. Amikor eső közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az időjárásváltozást. A füsti fecske nem kimondottan gyorsan repül vadászat közben, ám jobb manőverezési képessége van, mint azon rovaroknak, melyeket röptében elfogyaszt. Gyakran látható, amint sík területek vagy nyílt vízfelületek fölött közvetlenül, kis magasságban repül, így jut vízhez, hogy közvetlenül a víz színe fölött repül, és kinyitja a csőrét, majd belemártja repülés közben a vízbe. E madarak hasonló módon tisztálkodnak, melyet szintén repülés közben végeznek el.

A füsti fecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, mellénye és homloka élénkrozsdaszínű. A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Farka villás, és ahogy idősödik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb. Lábuk csupasz. A füsti fecske éneke csicsergő-fecsegő, hívóhangja "tszvit-tszvit-tszvit", veszély esetén pedig a veszély forrásától függően síró "tszink-tszink" hangot hallat. A füsti fecske éneke vidám trillázásból áll, mely gyakran egy szu-szíír befejezéssel ér véget.

A délről megérkezett füsti fecskék számára májusban érkezik el a költési időszak kezdete. A hím füsti fecskék előbb érkeznek vissza a fészkelőhelyeikre, mint a tojók és kiválasztják a fészeképítésre alkalmas helyeket, melyekre a nőstények számára körözéssel és énekléssel hívják fel a figyelmet. A hímek szaporodásának sikeressége összefüggésben van villás farktollaik hosszával, mivel a hosszabb farktollak jóval vonzóbbak a nőstények számára. Az amúgy társas madarak ekkor párokat alkotnak, és közösen fészket kezdenek építeni. Bár a párok egy életre együtt maradnak, ugyanakkor nem ritka az sem, hogy nem csak egymással párosodnak. A hímek vigyáznak arra, hogy nehogy felszarvazzák őket. Amennyiben azonban a felszarvazás mégis megtörténik és a hímek rajtakapják párjukat közösülés közben, akkor megtévesztő vészjeleket kezdenek el hangoztatni, hogy megzavarják a párzást és párjukat ilyen módon próbálják meg elválasztani az ott talált hímtől. A csésze alakú fészket szinte kizárólag emberi környezetben, épületek (istállók, pajták) fedett részeiben cseppenként és szálanként tapasztják össze a pocsolyák sarából és különféle növényi részekből. Évente többnyire két - bőséges időben három - fészekaljat nevel fel. Egy alkalommal 4-6 fehér alapon kékes-barnás pettyekkel tarkított tojást rak, amelyek 14-16 nap múlva kelnek ki. A fiókák kezdetben csupaszok és vakok, mintegy 18-23 napon belül válnak röpképessé. Csillapíthatatlan étvágyukat addig mindkét szülő igyekszik kielégíteni. Ilyenkor egy nagyobb fészekaljhoz akár naponta 400 alkalommal hoznak a torkukban eledelt.

Augusztusban-szeptemberben a fecskék kisebb-nagyobb csoportokba verődnek a háztetők gerincén és a villanydrótokon, készülve az előttük álló hosszú utazásra. A vándorlást megelőző hetekben a fecskék rengeteg táplálékot fogyasztanak el azért, hogy testsúlyukat megnöveljék. Ilyenkor akár közel duplájára is hízhatnak eredeti súlyuknak. 

Magyarországon védett madár, eszmei értéke 50.000,- forint. 

Forrás