GULIPÁN
(Recurvirostra avosetta)

Európában és Ázsia középső részén honos. Lagúnák, iszapos tengeröblök, szikes tavak madara. Telelni Afrikába és Ázsia déli részére vonul. Március-november hónapokban tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon. 

A gulipán jó galamb nagyságú madár, teljes hossza kb. 43 cm. Lába kékesszürke színű, ujjai között kis úszóhártya van. A hím és a tojó télen és nyáron csaknem egyforma. Csőre hosszú és jellegzetesen felfelé ívelő. Feje és tarkója fekete, nyaka, hasi része és szárnyainak egy része fehér. Nagy léptekkel jár, szívesen álldogál féllábon, vagy a sarkán pihen behúzott lábakkal. Gyakran úszik, szükség esetén bukni is tud. A víz alatt a szárnyával evez. Röpte kissé nehézkes, nyakát behúzza, lábát hátranyújtja. Gyakran jár csapatban, de más partimadarakhoz nem társul. A sós iszapot kedveli, amelyben tömegesen élnek bizonyos rákfajok. Táplálkozás közben fürgén járkál a sekély vízzel borított iszapon, közben minden lépésnél kaszáló mozdulatot tesz a csőrével a felső, még híg iszaprétegben, összeszedve az ott élő apró szervezeteket.

Szikes tavak, elöntések szigetein, sziklapadkákon, víz közelében, a talajra készíti fészkét. Telepesen fészkel, rendszerint a vízhez közel, alacsony növényborítottságú területen. Fészekalja 4 tojásból áll. A fiókák 23-25 nap alatt kelnek ki. Csőrük már ekkor gyengén hajlott, a sarokizület feltűnően vaskos. Anyjuk eleinte gyakran melengeti őket, lekuporodik, a fiókák pedig lazán megemelt tollai közé bújnak. Táplálékukat a kicsinyek minden segítség nélkül maguk keresik. Ha az ember egy fészekaljhoz közeledik, a szülők botladozva, magukat sérültnek tettetve vergődnek a földön, hogy az ellenséget elcsalogassák onnan. Ez a viselkedés akkor a legintenzívebb, amikor a fiókák éppen kelőben vannak.

Forrás, Forrás