HEKK

Az Atlanti-óceán európai partjai mentén, Észak-Skandináviától és Izlandtól Észak-Afrikáig honos. Argentína,Chile,Peru és Afrika partjairól kerül főleg Európába. A 60-as, 70-es években hazánkban már jelen lévő hekk feltételezhetően a magyar édesvízi halak exportja következtében fellépő készlethiány pótlása, illetve a keszegfélék árának növekedése miatt jelent meg. A hazánkba érkező hekkek igen fiatalon kerülnek a hálóba, forgalomba kizárólag fej nélkül kerülnek. A hekk nevet vélhetően az angol nevéből, a hake-ből kaphatta.

A hekk hossza legfeljebb 1,4 méter, a súlya maximum 15 kilogramm. Teste torpedószerűen megnyúlt. Szája a szeme alá nyúlik, és hosszú, nagyon hegyes fogakkal teli. Háta és oldala sötétszürke, hasoldala fehértől ezüstszürkéig terjed. A kétrészes hátuszony első része 9-10, a hátsó része 37-40 úszósugarat tartalmaz. A hasi úszó 36-40 úszósugárból áll.

Nyílt vizekben 200-300 méteres mélységben él. Rajhalakkal táplálkozik (ilyen például a hering). Leginkább éjszaka vadászik a felszínközeli vízrétegben, napközben mélyebbre húzódik. Május és augusztus között ívik. 1 mm-es ikráit 200 m mélyen rakja le. Az ikrák kiúsznak a nyílt vizekre, és nem süllyednek a fenékre. A hímek három-négy, a nőstények 8 éves korukban érik el az ivarérettséget.

Fehér húsa jó minőségű, kellemes, enyhén halízű, jól átmosott állapotban pedig mentes a jellegzetes halszagtól. Majdnem teljesen szálkamentes, így gyermekek számára is könnyen fogyasztható. Főzést, sütést követően a hús könnyen leválik a gerincről, kevés vizet enged, nem omlik szét. Megsütve szinte egyöntetűen fehér, kívül roppanós, könnyedén fűszerezhető, íncsiklandozó étel. Általában sütve, kovászos uborkával vagy savanyúsággal, friss fehér kenyérrel, valamint sült burgonyával fogyasztjuk. 

Forrás

Fotók: Erling Svensen / IMR