KIS FAKOPÁNCS
(Dryobates minor)

Európában és Ázsiában él. Szinte az egész országban gyakorinak számít. Folyóárterek, elegyes erdők és tölgyesek lakója, kedveli azokat a helyeket, ahol a fákon sok száraz ág van. Kis termetének köszönhetően az egészen vékony ágakon is képes táplálkozni.   Nyáron főként a lombkoronában lévő rovarokkal, lepkék hernyóival, levéltetvekkel, pókokkal, kétszárnyúakkal táplálkozik. Télen, amikor a falevelek lehullanak, többet láthatjuk a fa törzsén, ahol a kéreg alatt keres táplálékot, ilyenkor a madáretetőkön is feltűnik.

Testnagysága nagyjából a verebekével azonos. Farkalja nem vörös, egész szárnya és háta közepe fehér és fekete haránt csíkos. A hím fejteteje vörös, a tollak közepén fehér foltocskák, a tojóé fehér, fültáján barnásfehér folt, az alsó test a begytől lefelé fehér, feketés finom szárfoltokkal, főleg az oldalakon. A fiatalok fejteteje vörös, de a tojóknál csakhamar megfeketül. Csőre ólomszürke, úgy lábai is, szemei vörösesbarnák. Farkát támaszkodásra is használja. Kiáltása, a jellemző éles "ki- ki- ki-ki-ki" hamar elárulja jelenlétét, de mérete miatt nehéz az ágak között megpillantani.

Magányos fészkelő. Évente egyszer költ, de annak meghiúsulása esetén pótköltésbe kezdhet. Nászidőszakban a többi harkályhoz hasonlóan ő is csőrének gyors dobolásával hívja fel magára a figyelmet. Az odú kialakításában mindkét ivar részt vesz, melyet rendszerint puhafákba, illetve gyümölcsfákba vájnak. 5-6 tojást rak, azok kiköltésében is mindkét szülő szerepet vállal. A fiókái fészeklakók, 18-20 napos korukban repülnek ki. 

Hazánkban védett, eszmei értéke 50 000 Ft. 

Forrás, Forrás