KIS VIZICSIBE
(Porzana parva)

Európa keleti és Ázsia nyugati részén költ, telelni Afrikába vonul. Márciustól szeptemberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő. Megfelelő időjárás mellett kevés példány itt is telel. Mélyebb vizek, halastavak nádszegélyének lakója. Apró gerinctelen állatokat és zöld növényi részeket keresgél vízben, amiért akár alá is bukik.

Testhossza 18-20 centiméter, szárnyfesztávolsága 34-39 centiméter, testtömege 40-60 gramm. Alig seregély nagyságú madár, teljes hossza 19 cm. Szeme körül piros gyűrű van, ez biztosan megkülönbözteti a csak 1 cm-rel kisebb törpe vízicsibétől. A kis vízicsibe járás és úszás közben a fejével bólogat, ügyesen kúszik, ha kell képes le is tudni bukni a víz alá. Ha megriasztják, lelapulva fut a legközelebbi sűrűségig, ilyenkor tovacikázó egérre emlékeztet. A nyílt területeken szárnyával is csapdosva siet át. Holdvilágos éjszakákon sokat mozog és hangja is szól. Valószínűtlenül hosszú lábujjaival a víz felszínén összegyűlt növényeken, letört gyékénylevélen, nádtorzsán közlekedik. Sokszor nem is látni, hogy min áll. Ilyenkor az az érzése támad az embernek, hogy a vízen jár.

Fészkét kusza, avas nádasba építi, fészekanyagként növényi törmeléket használ. A tojó 4-11, általában 7 tojást rak. A kotlásban és a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. A fiókákat fekete pihe borítja, fészekhagyók. 45-50 naposan már repülni is tudnak. Ha valaki feléjük nyúl, nem menenkülnek, hanem az ujjaihoz csipkednek. A fiókák több napig a fészekben maradnak, ahol a szüleik etetik őket. Ha megzavarják, a kicsik kiugrálnak a fészekből, és nagyon jól elrejtőznek. Ha nem tudnak visszamászni, szüleik külön fészket építenek számukra.

Forrás, Forrás, Forrás