KŐSÜLLŐ

A folyók középső szakaszainak lassabb vizében, illetve a tavakban fordul elő. Érdekesség, hogy a Velencei- és a Fertő-tóból hiányzik. Az iszapos vizeket jobban elviseli, mint a fogassüllő. Az állóvizekben a sekély, iszapos medrű tavakban, holtágakban illetve a tavak és holtágak ilyen jellegű részein jelentősebb állományai is kialakulhatnak, de a teljesen elmocsarasodott vizekben már nem tud megélni. Magyarországon horgászata méretkorlátozással (20 centiméter) és tilalmi idővel (március 1. - május 31.) védett, Európa egyes területein a sebezhető fajok között tartják számon.

Testformája megnyúlt, aránylag alacsony és oldalról lapított testű hal. A hal testhossza 25 - 30 centiméter, legfeljebb 40 centiméter. 70 - 83 apró, fésűs pikkelye van az oldalvonala mentén. Oldalát zöldesszürke határozottabb vonalú sötét harántsávok tarkítják. Állkapcsán erős apró kefefogak nőttek, de a felnőtt példányoknak ebfogai nincsenek. A fogassüllő ikrásaihoz nagyon hasonlít. Összehasonlítva velük az eltérés a kisebb és zömökebb termeten, a vaskosabb fejen és a kisebb szájon kívül még abban mutatkozik, hogy a kopoltyúfedő hátulsó szegélye visszahajlik a szeme felé, és az oldalát díszítő 8 harántsáv élesen előtűnik. 

A kősüllő 3-4 évesen válik ivaréretté. A partközeli részeken április-májusban ívik, valamivel később, mint fajrokona. Ívásához ideális, vízhőmérséklet a 12-15 Celsius-fok. Ikráit a növényzetre rakja, melyeket nem őrzik a szülők. 

Forrás