KÖZÉP FAKOPÁNCS
(Dendrocoptes medius)

Európában és Ázsia délnyugati részén él. Hegy és síkvidéki erdős helyeket kedveli. Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó, nem költöző madár. Kifejezetten kötődik az erdőkhöz. Hazánkban a középhegységekben és a Duna ártéri erdeiben találkozhatunk vele elsősorban, de akár városi parkokban is feltűnhet.  A társaságot nem igen szereti, mint minden harkály, úgy ez is civakodó természetű és saját fajtájával is folyton háborúskodik.

Testhossza 20-22 centiméter, szárny fesztávolsága 33-34 centiméter, testtömege 50-80 gramm. Az ivari dimorfizmus kicsi. A hím és a tojó feje teteje egyaránt piros, hasoldala csíkozott, alsó farkfedői rózsaszínek. Nincsenek fehér foltok a nyakán és a fején, mint a nagy fakopáncsnak. Szeme vörös, csőre kékes szarufekete, lába szürke-feketés. Jellemző, más harkályfajoktól nem igen hallott, nyávogó hangját tavasszal költési időben hallatja. Erős csőrével, a kéreg alatt élő hernyókat keresgéli, majd ragadós nyelvével szedi ki táplálékát. A fatörzsről is összeszedi a bogarakat és pókokat.

Magányos fészkelő. Az odút a tojó és a hím közösen alakítja ki. Idős lomberdőkben, tölgyesekben, ártéri erdőkben, a saját maga által puha fákba vájt, szűk bejáratú odú csupasz aljzatára rakja 5-7 tojását, melyen 12-14 napig mindkét szülő kotlik, és az etetésben is közösen vesznek részt. Fiókái fészeklakók, 20-21 napos korukban repülnek ki. Évente egy alkalommal költ. 

Hazánkban védett, eszmei értéke 50 000 Ft. 

Forrás, Forrás