LÁPI PÓC
(Umbra krameri)
Fotók: By Akos Harka, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=26205850, Posztós Csaba/Photomania
A póchalakra jellemzően kis termetű ragadozó hal, melynek egyedüli európai képviselője ez az aránylag rövid életű négy évnél tovább csak ritkán élő Magyarországon fokozottan védett faj. Állományának jelentős csökkenését a mocsarak lecsapolása és újabban a természetes ellenségeként megjelenő ragadozó amurgéb is fenyegeti. A lápi póc a hűvös, tiszta vizű mocsarakban, tőzeggödrökben, lápokon, növényzettel sűrűn benőtt alföldi tavakban fordul elő, kifejezetten kedveli a mocsarakban húzódó, keskeny csatornák növényzettel borított oldalát.
Kistermetű hal, teste kismértékben nyújtott, enyhén zömök, oldalról lapított. Általában 5 centiméter hosszú, de akár 17 centiméteresre is megnőhet. A fogazata apró fogacskákból álló kefefogazat. Testének alapszíne vörösesbarna, a fejen és a testen szabálytalanul elszórt fekete foltokkal.
Ragadozóhal, a fiatalabbak zooplanktonnal, az idősebbek férgekkel, bolharákokkal, rovarlárvákkal, illetve alkalomszerűen apró halivadékokkal táplálkoznak. A rejtőzködő életmód folytatását és a lesből történő támadást segíti elő a lápi póc testszíne. Vadászata közben a kiszemelt áldozattal egy irányban helyezkedik el, megcélozza és mellúszójának csavaros mozgatásával úgyszólván észrevehetetlenül közelíti meg zsákmányát majd hirtelen ráveti magát.
Ívási időszaka április-májusban van. Az ivarérett példányok színezete élénkebbé válik, a párosan ívó halak az ikrát az előre kialakított fészekbe rakják le. Az ikrás a fészket egészen a lárvák kikeléséig őrzi.