LAPOS KESZEG
(Ballerus ballerus)
Hazánkban, a nagyobb folyókban, a velük összeköttetésben álló holtágakban, duzzasztott részeken, valamint a Balatonban találkozhatunk vele.
Teste oldalról erősen lapított, háta magas. Feje a testéhez képest kicsi. Elsősorban hegyes orra, és felső állású szája segít megkülönbözetni a bagoly keszegtől. Pikkelyei egészen aprók, egész testét egyenletesen borítják be. Az összes keszegféle közül ő büszkélkedhet a legnagyobb pikkelyszámmal. Háta sötétkékes, oldala ezüstösen fehér, míg hasa sárgásfehér, esetleg enyhén vörhenyes. A páros úszói (mell, hasúszók) halványsárgák, míg páratlan úszói (hát, farok, farok alatti) világos szürkék, ám mindkettőt fekete szegély keretezi. Farok alatti úszója feltűnően hosszú. Nálunk a 35 cm-es testhosszal fél kg-ot érhet el.
Az év nagy részét a folyóvízi állománya az alsó szakaszokon, vagy a csendesebb öblökben tölti. Télen nem találkozhatunk vele. Ilyenkor a mélyebb részekre húzódik, és várja a tavasz közeledtét. Ha ez elérkezett nagy csapatokban vonul a folyók felső szakaszai által elöntött területekre, hogy megkezdje nászát. Tavakon egyedül ilyenkor tartózkodik part közelbe, egyébként nyíltvízi hal. A nászra már három éves korában képes, de mostoha körülmények között ez az idő 5-6 évre is kitolódhat. Nálunk április végétől június elejéig tart a nász.
Lárva kortól jellemzően planktonokat fogyaszt. A felnőtt lapos keszegek azért elcsábulnak a vízre hulló rovarokra, lebegő szerves anyagokra. Elsősorban vízközt szerzi táplálékát.