NAGY MOCSÁRICSIGA
(Lymnaea stagnalis)

A nagy mocsáricsiga Európában a legdélibb területeket kivéve mindenhol előfordul az álló- és lassan folydogáló vizekben, ahol dús a növényzet. Ritkán merészkedik ki a szárazra. Annak ellenére, hogy vízben él, nincs kopoltyúja, tüdővel lélegzik. Leve­gővételre a víz felszínére jön. Könnyen felismerhető arról, hogy alulról a vízfelszínhez tapadva, "fejjel lefelé" mozog. A vízfenéken a mélyebb szakaszok felé húzódnak olyan területekre, ahol még a legkeményebb télen sem fordulhat elő olyan vastag jégréteg, amely veszélyezteti áttelelésüket.

A nagy mocsáricsiga házának hossza 4,5 - 6 centiméter, ház szélessége 2 - 3 centiméter. A csiga háza mészből épül, hegyes csúcsban végződik, szarusárga színű és vékony, éppen ezért törékeny. Az utolsó kanyarulat hasasan kiöblösödik. Különböző típusú vizekben eltérő házformákat alakít ki, például a nagyobb tavakban élők háza rövidebb. Az állat teste szürke színű. A csiga tapogatói oldalirányban lapítottak, nagyjából háromszögletűek. Szemük a tapogatók tövében helyezkedik el. Az állatnak nincs héjfedője, amivel elzárja a ház száját. Tápláléka szerves üledék és alga, illetve állati tetemek. Néha lárvákat is zsákmányol. 

A nagy mocsáricsiga 3-4 évig él. A peterakás ideje tavasszal vagy nyáron van, amikor felmelegszik a víz. A csiga hímnős, többnyire két egyed kölcsönösen megtermékenyíti egymást. Az egy alkalommal kibocsátott mintegy 200-300 petét kocsonyás anyag burkolja be, ami védelmet nyújt a ragadozó halakkal szemben. A kocsonyán belül minden egyes petéből kifejlődik a szülők miniatűr mása. Az embrionális fejlődés mintegy két hétig tart.

Forrás