NAGY SZIKIBAGOLY
(Gortyna borelii)

Európában több helyen előforduló, ám Magyarországon kiemelt jelentőségű lepkefaj, populációjának súlypontja itt található, a faj egyedül itt nincsen végveszélyben. Az Alföld több területén és a középhegységek déli peremterületein, nagyon lokálisan, a sziki kocsordhoz kötötten él. Élőhelye megegyezik tápnövényének élőhelyével, Magyarországon elsősorban sziki tölgyesek tisztásain és szegélyén, valamint a nagyobb alföldi folyók egykori árterének különböző mértékben kiszáradt és elszikesedett gyepeiben található meg.

A nagy szikibagoly imágói átlagos időjárási körülmények között szeptemberben kelnek ki, október végéig repülnek, rajzáscsúcsuk pedig október első hetében van. Nagy szárazság esetén a kikelés jóval korábbra tolódhat. A lepkék rendszerint a besötétedést követően azonnal repülni kezdenek és hajnalig aktívak. A nőstény lepke általában valamilyen széles levelű pázsitfűféle levélhüvelyébe petézik "oly módon, hogy potrohának utolsó ízén lévő, erős kitinképződményével a levélhajlatokat kissé felfeszítve, hosszú tojócsövével a keletkezett hasítékba rakja, halvány, hússzínű kötőanyagba ágyazva". Ennek természetvédelmi következménye, hogy a kocsordos élőhelyeken nem elegendő a sziki kocsord megőrzése, hanem kaszálatlan, magas füvű gyeprészeket kell kialakítani. 

A nagy szikibagoly szeptember-októberben le tudja rakni petéit. A lerakott peték telelnek át. A hernyók április közepe és május második hete között kelnek ki. A kikelés után mindössze egy napi energiatartaléka van a tápnövény megtalálására. Ilyenkor a sziki kocsord zsenge hajtásainak epidermiszét hámozza, jelenlétét fekete színű ürülék jelzi a hajtások felszínén. Ezután a tápnövény szárának a földfelszín feletti részébe rágja be magát, ahol a tápnövény szárának felszín feletti részében felfelé-lefelé rágva táplálkozik. Ekkor a hernyók még sokan vannak: gyakori, hogy egy tápnövényen több is él. Később a lárvák a tápnövény föld alatti részeit eszik. Változó mélységekben fogyasztják a tápnövény táplálékot raktározó, vastag gyökereit. Az idősebb hernyó valószínűleg nem a gyökérben táplálkozik, csupán megrágja azt. A hernyó járatot ás a növény mellett, és azon löki a felszínre feleslegessé vált rágását és ürülékét. Ez a felszínen a szakértő számára félreismerhetetlen, tenyérnyi méretű, 1-2 cm magas sárgásfehéres, granulátumszerű kupaccá gyűlik össze. Ebben az életszakaszban sok hernyó pusztul el - angol kutatók szerint azért, mert fejlődésüknek ebben a szakaszában a hernyók felfalják egymást.[3] Az esetek túlnyomó többségében egy kocsord tövön egyetlen szikibagoly hernyó fejlődik ki. A nagy szikibagolylepke tipikusan augusztusban, egyes helyeken szeptemberben bábozódik. A bábok változó mélyen, sokszor a felszín közvetlen közelében, a járat nyílásánál, a tápnövény gyökfőjéhez rögzítve, de néha 30-40 cm mélyen találhatók.

Magyarországon fokozottan védett faj, egyedeinek pénzben kifejezett értéke 250 000 Ft. Tisza-tavon jelölő faj.

Forrás