SÁRGA FALIZUZMÓ

A sárga falizuzmó világszerte elterjedt zuzmó. Legfőbb élőhelyei: a nyárfaerdők, az ártéri erdők, a megművelt földek és a lakott helyek, egyaránt képes megélni a sziklákon, falakon és fák kérgein is, de főleg az ágakon és kérgeken nő, a sziklákon kevésbé. Megtelepedését a madarak ürüléke segíti elő, mivel ezzel tápanyaghoz jut. Kedveli a nagy mennyiségű nitrogént.

A zuzmók egysejtű fonalas kék- vagy zöldmoszatok és tömlősgombák együttéléséből kialakult szervezetek. A sárga falizuzmó növényi része, levélszerű és általában nem haladja meg a 8 centiméteres átmérőjű szélességet, nyúlványai 1-4 milliméter átmérőjűek és laposak. A zuzmó felső része, sárga, narancsszínű vagy zöldessárga lehet, míg az alulsó része fehér. A külső burkot a gomba rész gombafonalai borítják, hogy megakadályozzák a zuzmó a kiszáradását és védik a Nap káros hatásaitól. A sárga falizuzmó gomba részének vastagsága, az élőhelytől függően változó. Az árnyékos helyeken vékonyabb, míg a napsütötte helyeken vastagabb, hogy megvédje a növényi részt. A parietin nevű zuzmó pigment adja a sárga és narancsszínt ennek az élőlénynek.

A sárga falizuzmó eléggé jól viseli a környezetszennyezést. A laboratóriumi kísérletek azt mutatták, hogy kibírja a kén-hidrogénnel való érintkezést, anélkül, hogy károsodást szenvedne el, emellett a nehézfémeket is megtűri. E tűrőképessége miatt a sárga falizuzmót biomonitor szervezetként is felhasználják.

Forrás

Fotók:  Csóka Balázs