SÁRGÁS SZITAKÖTŐ
(Gomphus flavipes)

Magyarországon a nagyobb folyóknál fordul, de különösen a Tisza-menti populációja jelentős. A sárgás szitakötő testhossza 50-55 mm, szárnyfesztávolsága eléri a 70-80 mm-t is. Tora és potroha alapszíne sárga, amelyen fekete mintázatok láthatóak. A többi hasonló fajtól jól elkülöníti a tor mintázata: mindkét oldalon három-három, hosszanti, egymástól egyenlő távolságra lévő fekete csík található rajta. A felső csík elülső vége beleolvad a második sávba. A lábak szintén fekete-sárgák.

A sárgás szitakötő főleg a síkvidéki nagyobb folyókat kedveli, ahol lárvája puha, iszapos aljzatot talál. A kis oxigéntartalmú, bomló szerves anyaggal teli állóvizeket azonban kerüli. Lárvája az iszapba ássa be magát, az abban található férgekkel, kisebb állatokkal táplálkozik. Főleg éjjel aktív. Három évig fejlődik, eközben 14-szer vedlik. Az imágók június végén-július elején bújnak ki, bár néha szeptemberben vagy június elején is megfigyelhető kibújásuk. Ezután két hétig, teljes kifejlődésükig eltávolodnak a vizektől, majd visszatérnek a folyóhoz párosodni. Nappal a folyó közepén, a nyílt vízen mozognak, a párosodás a part menti bozótosokban, füzesekben történik, ezért megfigyelésük nem könnyű. Karcsú, mozgékony szitakötőfaj, nagyobb távolságokra is elkóborol. Ősz közepéig (szeptember vége, október eleje) repülnek.

Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

Forrás