SÁRGALÁBÚ SIRÁLY
(Larus michahellis)

Mediterrán elterjedésű faj, Európában a Földközi-tenger és a Fekete-tenger partvidékén fészkel. Korábban ezt a fajt az ezüstsirály alfajaként tartották nyilván, mára azonban attól elválasztották, és önálló fajként kezelik. Így Magyarországon főként nem az ezüstsirály, hanem a sárgalábú sirály előfordulásáról beszélünk. Alapvető eltérés a két faj között az, hogy a kifejlett példányok esetében az ezüstsirály rózsaszínes lábával ellentétben - mint a neve is mutatja - élénksárga lába van, s a téli nyugalmi ruhás példányok feje fehér, szemben az ezüstsirály foltos fejével. 

Hazánkban egész évben, változó mennyiségben találkozhatunk egyedeivel. Néhány évtized óta majdnem minden évben költ néhány pár Magyarországon.  Vonuló, késő tavasszal és nyár elején kis számban, rendszerint a nem költő, még nem ivarérett példányok, nyár végétől pedig már nagyszámú öreg madarak tartózkodnak a Kárpát-medencében, ahol szántóföldeket, folyópartokat, szeméttelepeket és lehalászott halastavakat keresnek fel. Áttelelő egyedei is megfigyelhetők. 

Úszólábakkal rendelkezik, a vízi életmódhoz alkalmazkodott. A sztyeppi sirályhoz igen hasonló életmódú és megjelenésű madár, attól elkülöníteni csak megfelelő közelségből lehet. Mint a legtöbb sirály, ez a faj is mindenevő. Tápláléka rovarokból, kisemlősökből, halakból, csigákból, kétéltűekből, madártojásból és fiókákból áll, de megeszi a gabonamagvakat és az olajbogyót is. Gyakran kukákból vagy szeméttelepeken gyűjtött hulladékot fogyaszt. Testhossza 59-67 centiméter, szárnyfesztávolsága 140-158 centiméter. A tojó egyedek tömege 680-1400 gramm, míg a hímeké a 750-1500 grammig terjedhet. A kifejlett állatok egész teste fehér színű, a dolmány világos kékesszürke, a válltollakon fehér csúccsal. Az elsőrendű evezők vége fekete, hegyükön fehér folttal, a fekete rész aránya a test felé haladva egyre csökken. A másod- és harmadrendű evezők ugyancsak szürkék, végük fehér. A csőr sárga, az alsó káva hegyén piros folt látható. Szeme sárga. A felnőttkori tollazat 3 év alatt alakul ki

Partközeli szikla- és homokszigeteken, sziklás partokon, sziklák tetején, sziklafalak mélyedéseiben, sziklapárkányokon, kavicszátonyokon, folyópartokon fészkel. Mindkét szülő építi a fészket, amely vagy egy sekély talajmélyedés, vagy a környezetből összehordott anyagok (kövek, gyökerek, hulladék) halmaza, amelynek peremét és csészéjét díszíti. A hazai fészkek néhány szál növénnyel, illetve tollal voltak bélelve. Évente rendszerint 2-3 tojást rak. A fiókák fészekhagyók, azaz még röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket. Ilyenkor még hetekig szüleik etetésére szorulnak.

Forrás, Forrás, Forrás